Kinevető poszt
Posted by
Posted in

Kinevető poszt

Levendulaméz és borecet csókjától fűszeres életünket befőttekbe töltöm,  az élet sója édesíti így a kamrám polcait – vagy nem, de jól hangzik a körmondatokba csomagolt, vélt szellemes posztokat megosztani, mert weboldalam egója, akár mint a “Marcsi fakanala” – vagy mi, rólam szól. Annál is inkább, minekutána lesz a közhelyes bejegyzés tárgya az elcsépelt mondatok drámája, […]

Posted by
Posted in

Féltékeny az ég, csak szemlélődik ridegen “Álombefőtt ” Pedagógus alkotók Antológiája 2019

Féltékeny az ég, csak szemlélődik ridegen   Féltékeny az ég, csak szemlélődik ridegen, Csúfondáros kedvel, mint a legtöbb idegen, Mint a határban kint rekedt tavaszi eső, Mint a száraz szomjas föld, mely csak haszonleső.   A hold árva madárként tengődik kenyerén, Patak alján, vízmosásban, a fák tetején, Kötve gyászkoszorút az ég horizontjára, Csakhogy a figyelmet […]

Posted by
Posted in

Színesedik az ősz…

Ősz ábrázolás versben és tankában… Taposom az avart, és csak, lassan lépkedek, Elmúló, nyári, meleg nyomokat keresek. De, már megjött az ősz, lehullott mind, az a sok-sok levél. Avarban csendet keresek, de nekem a vihar zenél. Lábam nyomán sehol virág nekem nem fakad, Ezt tudomásul veszem… szívem beleszakad. Még a lelkemben van az izzadós, nyári […]

Posted by
Posted in

Molyrágta élet

Életkérdésekről, versben és apevában Molyrágta már ez az élet, Molyirtótól büdössé lett. A régi télikabátom is már moly járatokkal telt, Hallom, most is buliznak… az életem meg eltelt… Kopott rongyos lét, Nem épp nagy tét. Élni még? Csakis Kín. Itt A vég. Miért bújsz? Állj ki elé! Úgyis rád talál. * Én nem voltam és […]

Posted by
Posted in

Ez az élet

Hó Tisztán Születtem. Fényből, sárba Taposott a sors. Mint A hó, Tisztának Lettem. Sárba Tiport az élet. Tisztaságból a szennybe csöppentem, ez az élet. Az életem a fényből nagyon sötétbe tévedt. Nem jobb, ha sírok-rívok, panaszkodok, hisztizek, Ezt kaptam osztályrészül, így múlnak el az évek. Nem sopánkodok… Az mit sem ér. Élni kell, Míg van […]

Posted by
Posted in

Fonnyad a berkenyénk

Nap Enyhe, Őszi szél Sárgít, aszal. Beérik minden. * Ősz Szinez, Rőtre fest. Nappal hűvös, De szél még szikkaszt. ** Fánkon, nagy és sárga fürtökben fonnyadnak a berkenyék Erdők zöldje színesül, lassan eltűnik a messzeség. De már tudom, tél lassan ideér, lesz minden hideg-kék… ** Ősz Tűnik Szótlan. Tél Ködöt lehel, Jégvirág nyílik. * Tél […]

Posted by
Posted in

Fúj, őrjöng, mint megsebzett vad…

A vihart, eredeti Baso féle stílusban, tankában írta meg a szerzőpáros… Szél úrfi futkos, Lebbenti leveleket. Gyengét leveri. Tegnap még boldog voltam. Férjem lelem félholtan. * Zúgva közelít, Morc hangulatú vihar. Fekete felhők. Szélvészként jön a mentő, Szirénája üvöltő. * Viharos szélben, Vörös-bronzban állnak fák. Szürke ég alja. Vijjogást hallom, lárma… Küzd lelke, fénye-árnya. * […]

Posted by
Posted in

Térdlő szívvel esdek

Magas a kőfal, Nekem ez várfal… Magas nekem ez a kőfal, Nem veszem be egy ugrással… Minek ez a kőfal, kiabáltam rekedten, De csak a süket csend kong, én már rég elvesztem… Lelkem, tied a tét, emelj csak Te, helyettem. Van nekem állandó sötétségem, azt őrzi várfal, Mennék én át, de nem tudok… őszinte akarattal?! […]

Posted by
Posted in

Este fényénél

Esti számadás… A lélekben is vannak csiszolatlan, jaj, zordon gránitkövek, Én, mint a rabszolgám, ennek csak hátsó lépcsőjére léphetek. Mérleg nyelve billeg, hol erre, hol arra, Részben, rajtad múlik, milyen a tartalma. Hogy miként látod visszanézve, magadba. Ami elmúlt, az már elmúlt, az maga a történelem, Hogy most mit gondolsz a voltodról, csak maga a […]

Posted by
Posted in

Saját életem az iszap és csak zúdul rá!

Saját életem az iszap és csak zúdul rá, mint egy görgeteg. Jobb, ha figyelek, mert ha elbambulok, elfed a gaz förgeteg… Hol van a szabadság? Hol van szabadosság? Hol a kereszténység? Hol az egységesség? Néha belenézek, de torz a tükröm vigyora, Csak nézek ámulva-bámulva… ez meg kicsoda? Az ég ma kissé fátyolos, olyan, mint egy […]