Menekültem, a föld minden mocskától menekültem,

Mert nekem nem kell látszat, és mesés küllem,

Csak a szárnyaim.

S ha úgy is tűnik, meggyengültem,

Nem igaz. Jó ez így, így a legjobb,

Hogy töröttek a lábaim.

 

Erős szárnyú, törött lábú gólyamadár:

Ez lett belőlem.

Már csak arra mehetek, ahol nincsen határ,

Mert minden akadály menekül előlem,

Már csak arra mehetek, ahol az ég nyitva áll,

Mert ez a föld hazug és erőtlen.

 

Elmegyek, és nem térek vissza soha talán,

Jó társ leszek a szabadság oldalán!

Nekem már csak az ég kell,

Nem kell többé a föld,

És ha valaha látsz kettesben az éggel,

Amit nekem szánsz, azt csakis az éggel közöld!

 

Mert én nem ide tartozom, nem a sárhoz,

És nem a földhöz!

Amíg itt lenn minden elkárhoz,

Szívem az éghez költöz.

Most elmegyek, s ha valaha visszatérek talán,

Azt csak akkor teszem, ha már visszatért a nyár.

Beck Brigitta az Irodalmi Rádió szerzője. Beck Brigitta vagyok, tizenöt éves. Szabadidőmben szívesen foglalkozom írással, verseket és novellákat…