Hajnalodban az üde ébredés vagyok

Éjjeledben mécsesként lángolok,

Látásodban a szemed én vagyok

Járásodban ringó lépésként ragyogok

Főztjeidhez a köretet én adom

Izzó szívvel meg is sózom

 

A szép két kezed az én kezem

A két szemed az én bájos életem

A végtelenséged nálam ér véget

Látod életem, mennyire szeretlek?

Befestem neked az égboltot szerelem-kékre

Beleálmodok egy széket:ülj le szépen.

 

Őszinte szerelmünknek kapocsa a hűség

A mi jelenünkben nincs hűvösség

Meg nem hívott vendég az egykedvűség

Napjainkban nincs tervszerűség

Átszövi őket a boldog egyszerűség

Így lesz keddjeinkből újévi élmény

 

Életemet sokcsillagos élvünkre teszem

Mosolyodért a világ-mindenséget megveszem

Univerzumunkat hangunkkal megzenésítem

Bájoddal finoman megselymesítem

Becsengetünk minden ember kertjébe,

Hogy megérkezett az isteni szerelem…..

Böszörményi Sándor az Irodalmi Rádió szerzője. Egyszerű családból származom. Édesapám kiskoromban elhagyta a családot, így édesanyám és nagyanyám…