Ki a kicsit nem becsüli, nagyot nem érdemli

(3 soros-zárttükrös)
Szobámban a pamlagon elpihengetek,
Napfénynek a hasamra utat engedek…
Szobámban a pamlagon elpihengetek.

(senrjú)
Még dédelget
Fénye, féltőn körbefon.
Testemnek gyógyír.
*

Ez persze, már így szeptemberben nem egészen az igazi,
Jöjjön, aki tud jobbat, jöjjön, adjon tanácsot valaki…
Ez persze, már így szeptemberben nem egészen az igazi.

(septolet)
Cirógat,
Simogat,
Átadom magamat…
Mily csodás bódulat.

Életerő… hörpinti lelkem,
Vajon még meddig élvezhetem…?
*

Ma kissé hűvös van, mindez csukott ablaknál történik,
De a fény, akkor is fény és behatol ember lelkéig!
Ma kissé hűvös van, mindez csukott ablaknál történik.

(10 szavas)
Jönnek hűvösebb napok,
Ablakomon átragyog… nem sorvadok.
Felhőkkel jönnek… bajok.
*

(Anaforás)
Aztán emlékszel? A múltkor sétáltunk az erdőben és találkoztunk,
Aztán emlékszel? Leücsörögtünk egy kis padra és együtt napoztunk.
Aztán emlékszel? Figyelemmel hallgattuk az erdő, vad-hangú neszes csendjét,
Aztán emlékszel? Igyekeztünk elkapni a napsugár utolsó melegét…
Aztán emlékszel? Nagy kézfogással köszönve elindultunk haza.
Aztán emlékszel…?. Én otthon a pamlagon hüppögtem, téged várva…

(sedoka)
Emlékszem, bennem
Élnek e szép emlékek.
Lesznek-e még ilyenek?

Megélni, szépet
Tudni kell: ,,carpe diem’’!
Őrizzük hát, mindketten.

Vecsés, – Szabadka, 2019. szeptember 3. – Kustra Ferenc – A verset én írtam, hozzá a senrjú –t, a septoletet, a 10 szavast, a sedoka -t, szerző-, és poéta társam Jurisin Szőke Margit. A vegyes címe: “Ragadd meg a napot”