Kirándult a vihar is, kutyafuttában…

(3 soros-zárttürös)
Az őszi napsütésben álmosan susogtak a falevelek,
Napsütés, nyárias ízt vitt a lombokba… éltek a levelek.
Az őszi napsütésben álmosan susogtak a falevelek.

(10 szavas)
Ősznek fénye fürdette a faleveleket,
Nyár nedűje még éltette őket.
*

A felhősödés hirtelen elkezdődött,
Magasban a sok esőfelhő előjött…
A felhősödés hirtelen elkezdődött.

Váratlanul az égen sötét felhők gyülekeztek,
Gomolyogtak, tekintetükkel fenyegettek.
*

(bokorrímes)
Szél is oly’ hirtelen kezdődött, alacsony-repülésben támadta erdőt,
Az eddig szinte napozva hervadó levelek, fellármázták lomberdőt.
Az első szélroham, biztos csak tartalékból volt, egyeztették teendőt.

(Haiku)
Szél kerekedett,
Fújt, segítségért dudált.
Felsírt az erdő…
*

Aztán gyorsan ideért a már rendesen kiképzett szélroham,
Ez már mély-repülésben támadta a földet, rohant, boldogan…
Tépte a lombokat, mintha haragudna, ez volt… szuronyroham.

Szélvihar tombolt,
Mindent magával sodort.
Földön, tört lombok.
*

Mi meg csak ültünk egy sátorban és fogtuk, szél, ne vigye,
Közben imádkoztunk, legyen ennek vége, de ízibe.

Mikor lesz vége…?
Kértük, reméltük… legott!
Elfáradt kezek.
*

Aztán hirtelen eltűntek a felhők, vihar is elment,
Szerencsére nem lett kárunk, ő meg már tovább nem hergelt…
Aztán hirtelen eltűntek a felhők, vihar is elment.

Hittük, végünk… ám, ahogy jött, eltűnt,
Szerencsénkre, kárt nem szenvedtünk.
*

Az őszi napsütésben álmosan susogtak a falevelek,
Napsütés, nyárias ízt vitt a lombokba… éltek a levelek.
Az őszi napsütésben álmosan susogtak a falevelek.

Ősznek fénye fürdette a faleveleket,
Nyár nedűje még éltette öket.

Minden él, virul,
Ám lassan elcsitul,
Az ősz ránk simul.

Vecsés, 2017. október 1. Szabadka, 2018. szeptember 16. – Kustra Ferenc – A verset és a 3 soros-zárttükrös- öket én írtam, alájuk a 10 szavasokat és a senrjú -kat, szerző-, és poéta társam, Jurisin Szőke Margit. A vegyesének címe: „Ősznek fénye”