Még égnek a völgyben a napsugár-nyalábok,
Még rezeg csendesen, az elszáradt falevél.
Még nyár van itt a völgyben, ideszorultak a hő nyalábok,
Még élvezzük a nyár végét, pedig van már neki menlevél.

Még kifekszünk a fűbe, horgásztó partjára, süttetjük a hasunkat.
Még elmélázva bambulunk az égbe, tükörként… keressük magunkat.

Még behabzsoljuk az utolsó csepp „D” vitaminokat,
Még természet lágy ölén élvezzük e –pár- napokat.

A hajnal már kezd hüvösös lenni, de még éjjel az ablak nyitva,
Közeleg az esős ősz… kalamárisomból fogyóban a tinta.

Vecsés, 2015. augusztus 18. – Kustra Ferenc