Talán nem mindig értesz.

Talán túlontúl féltesz

a világtól!

Úgy hiszed, elragad, leránt,

vagy épp a magasba repít,

eléget, mint száraz gallyat a tűz,

elűz, mint vadat a lángoló erdő, a füst,

rángat, mint egy csiptető tartotta rongyot a szél,

eltaposva leszek, mint  a parázsló cigarettavég…

Talán túlontúl féltesz,

s félted magadat a léttől,

mi várna nélkülem,

ha nem fonnám köréd magam,

ha nem szeretnélek hangtalan,

vagy néha hangosan,

ha nem lennék körötted

unos-untalan…

Talán túlságosan féltesz!

Ne tedd!

Mert engem nem ragadhat el semmi!

Nem rángathat, nem taposhat agyon holmi

emberi világ!

Nem vagyok én rongy, mit cibálhat a szél,

sem parázsló cigarettavég,

nem vagyok gyúlékony,

s nem vagyok elűzhető,

engem nem fojtogat a levegő,

nekem az még tiszta!

Hisz’ a

világ

önnön tükörképem.

Nincs mitől félnem!

Nincs mitől félned…

 

 

 

Pelesz Alexandra az Irodalmi Rádió szerzője. Tizenhat éves korom óta írok. Voltak időszakok, amikor nem ragadtam tollat, de…