Tegnap éjjel megálmodtam húszéves magamat

Szép álom volt, miért is tagadjam?

Akkor még népes és hangos volt a kocsma

Csak úgy folyt benne a jóízű borocska

Még akkor megkérdezték:na hova hova

Megyek már kenyérért utána meg a moziba.

 

Még akkor a kutyák nem így ugattak

Az emberek csak jókedvükben fogadtak

Még az ember fülébe cigányzenét is húztak

Még akkor a csókok szépen hullottak

Még akkor az emberek kedvükből találkoztak

Még akkor a violák szebben és neked nyíltak

 

Felébredtem és szembesültem a mostani mával

Az elfeledett világ torz, hazug másával

Egy előre bepaklizott, rafinált kártyával

-Emberek segítsenek már ki egy százassal!

A másiknak fintor arcán, hat lakással

Kiszáll a merciből rajosan bombázó csajával….

 

Sétálok az utcán, látom az ember valóságát

A világ érdekes, rongyos kultúráját

Látom az álszent kiskirályok hatalmát,

Látom a munkába igyekvők túlkomoly arcát

Nem látom a fiatalság, reményteli álmát

Eltelik szépjük, miközben keresik házuk árát

 

Egyik a másikra licitál, hogy jobb lesz létünk

Én velük nem pendűlök egy hegedűn

Nekem a romantikám és álomházam a nagybetűm

Testben már nem élek, a valóság bennem elül

Én szeretnék mindenkit csókolni és hálálkodni legbelül

 

Isten levette rólunk joggal a kezét

Nem kötöm miatta bilincsbe a kezét

Meghallotta a világ csúnya, hangos neszét

Nem játszik már velünk dallamos zenét

Legyintett egyet, elhúzta szája szélét

És nem köt már puszta létünkből kévét

 

Én bolond vagyok, nem pénzzel mérem a világot

Sokkal jobban tetszenek az őszinteségben nyíló virágok

Ha bajban vagy, melletted ki áll ott?

Talán az egyetlen, hűséges örök párod

Ezekkel a sorokkal nyestem egy nagyon picit az országon

Mindenkinek szép álmokat és szebb jövőt kívánok!

Böszörményi Sándor az Irodalmi Rádió szerzője. Egyszerű családból származom. Édesapám kiskoromban elhagyta a családot, így édesanyám és nagyanyám…