Végre fölérek a harmadikra, a lakáskulcsom persze a táskám legalján van…, de nyílik az ajtó, és Lili aggódva kérdezi: – Hol voltál ennyi ideig, és mit mondott rólam Éva néni?

– Hol lettem volna, csillagom? Az iskolában, és csak jókat hallottam rólad. Ígérem, minden elmesélek, de előtte szeretnék átöltözni, és kérek szépen egy teát is!

– Már forr a víz – kiabálja párom a konyhából.

– Hallottuk ám anyu, hogy jössz a lépcsőn, csak nem dübörögtél, ahogy szoktál, mint egy “kiselefánt”, ugye apu? Ma nagyon lassan jöttél, ezért azt hittük, hogy valami baj van.

– Dehogyis, csak elfáradtam. Itt van ez a tájékoztató, benne van minden, amit tudni kell.

Lili jó sokáig olvassa: mikor lesznek a szünetek, kirándulások, mozi-, színház és múzeum-látogatások; év végére mi mindent fognak már tudni a gyerekek; hány csomag zsebkendőt, szalvétát kell még bevinni ebben az évben.

Közben megnyugtatom a páromat, hogy semmit sem vállaltam el. Elég volt az óvodában a közösségi munkából, ráadásul itt sokkal lelkesebbek az anyukák.

– Akkor mi tartott ilyen sokáig? Volt valami érdekes?

– Hát igen. Az értekezlet után oda lehetett menni Éva nénihez, ha valaki a gyerekéről is akart vele beszélni. Képzeld, megkérdezte tőlem, hogy tudjuk-e, Lili mennyire vágyik egy kistestvérre. Megmutatta a családrajzait is. Tudod, olyan “állatosokat”, és mindegyiken van legalább három kölyök…

– Hm. És a törpékről nem volt szó?

– Dehogynem! Más még azt sem értette, hogy mit jelentenek.

– Én csak azt nem tudom, hány darabért jár egy Hófehérke…

– No, ne viccelj drágám! Tíz törpe kell hozzá.

– A gonosz királynőhöz is – vágja rá Lili, aki már befejezte az olvasást –, csak ahhoz rossz törpe kell, Morgó meg Kuka, de a Szundi se jó.

– Erről jut eszembe, hogy egy anyuka azon bosszankodott, hogy neki is sorba kellett állnia, mert színházjegye volt, de Éva néni beszélni akart vele. Igaz, kapott valami levelet, hogy jöjjön be az iskolába… Volt időnk, így még azt is elmagyaráztam neki, hogy a nyitott mondatot nem nyelvtan, hanem matekórán kell megoldani. Mire megértette azt, hogy ha 2۞+ 4 = 10-zel, akkor az 1۞= 3-mal, már sorra is kerültem.

– Mit mondott rólam Éva néni?

– Azt, hogy ügyes vagy, és nem kell annyira nekikeseredni, amikor kapsz egy rossz törpét. Ma például egy Morgót. Igaz? Úgy tudom, a nap végén kiváltottad egy Szendével.

– Anyu! Neked se baj? Mert kaptam ma egy Kukát is! Apu tudja már!

– Látod, ezt nem is mondta Éva néni.

– Mert megígértem neki, hogy holnapra megcsinálom a leckét, amit elfelejtettem. Már kész.

– Na látod, és mit is kapsz érte? Egy Tudort? De mondd csak kislányom, nem tudod, hogy miért nem jött el Zsuzsi mamája? Most jutott eszembe, hogy Éva néni vele is szeretett volna beszélni.

– Nem mond semmit mostanában még nekem se, és mindig szomorú.

– Hm. Lilikém! Őszintén mondom, nagyon örülök, hogy megismertem ma Éva nénit, mert az évnyitón kicsit aggódtunk miatta apáddal. De jól mondtad, hogy nemcsak szigorú, de igazságos is, és nagyon szeret benneteket.

Párom még hozzáteszi: – Hát, ha már Grimm meg a törpéi ennyire az életünk részévé váltak, szívből örülök, hogy nem egy boszorkányt, hanem Mary Poppinst hozták magukkal!

Mika Ágnes az Irodalmi Rádió szerzője nyugalmazott ítélőtáblai tanácselnök, alternatív vitarendezési szakértő ars poetica: Az igazság beszéde egyszerű.…