Lát az Isten?
Sokszor elgondolkodom azon, hogy lát-e az Isten.  Van-e szeme, amivel a hívőkre – és nem csak a hívőkre, de minden emberre –  tekint onnan fentről, a földi természet feletti transzcendentális világból. Biztosan érdekli ez a gyermekeket is, és gyakran tesznek fel ilyen kérdéseket a vallásos családokban, mamikor – főképpen az anyukák – azt próbálják magyarázni gyermeküknek, hogy jónak kell lenni, segíteni a többi gyereknek, nem haragítani a szülőket és odafigyelni a plébános bácsira a vasárnapi szentmisén, mert az Isten vagy Jézuska látja, hogy mit cselekszünk itt e földi világban. Látja a gyermekek csintalankodását és azt is, amikor rosszat tesznek.
 Érdekes módon a képi ábrázolások egy háromszög alakban jelképezik a Szentháromságot, amelyen belül megjelenik az Atya, Fiú, Szentlélek hármas egysége. Emlékezetem szerint középen egy ovális alakú jel szerepel, mely hasonlít a szemre. Az iszlám vallásban – hasonlóképpen, mint a keresztény vallásokban – nyíltan kimondják, hogy létezik Allah, létezik túlvilág, amelyet csodálatos kertként képzelnek el a hívők. Ilyen formában Allahnak szeme is van, amelyet gyakran ábrázolnak is egy sötétkék körben megjelenő szembogárral, amely a keleti vallásoknak a jó és a rossz belső harcát is kifejező egységére, a jingre és a jangra is emlékeztet. A keresztyén vallások egy részében a templomokban tilos a képi, illetve az emberábrázolás. Ilyen például a református vagy az evangélikus, az összes már vallásban pedig csak jelképesen lehet az Istent ábrázolni. Ilyen jelkép a szem motívum. Érdekes módon  az iszlám vallás sem engedi a személyábrázolást, náluk az írásos korán idézetek jellemzők, illetve szőnyegeiken a virág, madár és szökőkút motívumok. Az iszlámban megjelenik a szem motívum. Mohamed követői gyakran ajándékoznak Allah szemét jelképező motívumokat, kis praktikus használati tárgyak formájában, ami esztétikus jellege mellett kultikus formát is ölt.
A szem forma megjelenik a valamilyen jó, de titkos célt maga elé tűző szabadkőműves társaságok szimbólumaiban is. A szabadkőművesség alapvető szimbóluma a reáltudományokat jelképező körző és vonalzó, mely többnyire egy körön belül helyezkedik el. Egyes társaságok szimbolikája használja a szem ábrázolást is.
A szem a lélek tükre, szoktuk mondani, mert a szem és az abból sugárzó mondanivaló áthatja a verbális mondanivalót, sőt verbális mondandó nélkül is érzékletes tud lenni.
– Hová merült el szép szemed világa?  – kérdezi a költő.
Mona Lisa mosolyába a festő belelopta a kiismerhetetlenséget. Minden író, költő, művész megjelenítette kedvese mosolyát, amely nem fejezhető ki csak a szájak szegletével, szükség van ahhoz a szemek leírására is.     Figyeljük csak meg: egy politikus képi megjelenítésénél – feltéve, hogy pozitív hatást akarnak adni az ábrázolásnak – nem hiányozhat a szem és a mosoly.
Van-e az Istennek mosolya? Ha szeme van, akkor mosolyának is kell lennie, akkor szenvedni is tud, és haragvó is szokott lenni.  Mert az emberek nem mindig érdemlik meg, hogy mosolyogjon rájuk. Vidéken az idős, még a második világháború előtt született, édesanyámmal nagyjából egyidős asszonyok, amikor olyannyira beborult az ég, hogy feketén sötétlett egy átvonuló felhőszakadás idején, úgy mondták, „haragszik az Isten”. Ilyenkor gyakran mennydörgés és cikázó villámlások kísérik a felhők útját. Ha fába csapott bele, az a fa kiszáradt, kipusztult, megszűnt élni. Az ember sem éli túl, ha villám sújtja. Mai világunkban, ha ilyen történik, általában a természeti erőknek és ezek fizikai hatásának tulajdonítjuk  e hatásokat, de bennünk motoszkál mégis a kérdés? Az Isten akarta így?
Édesapám temetésén egy fekete felhő vonult át az égen, nyomában egy ötperces szélviharral. Mindent és mindenkit átfújt, teleszórta a hajunkat, ruhánkat a temető földjének porával. Mintha csak egy égi kéz akarta volna megérinteni, és azt mondani, „tudom, hogy szeretted őt, és haragszom azokra, akik miatt még élhetett volna, de nem hagyták élni”.
Hasonló élmény volt, amikor hazafelé utaztam Aquincum felé a HÉV-vel, és hirtelen egy nyári zápor futott át az égen, és érdekes módon, csak a vasút egyik oldalán eredt el a zápor, a másik oldal érintetlen maradt, közben pedig az égen megjelent egy szivárvány. Megmagyarázhatatlan égi jelenségnek tűnt, jóllehet a fénytörés fizikai jelenségét ismerjük. Ugyanilyen élmény volt egyszer látni az óceánt és érezni annak hatalmas voltát, és az embert legyőzni képes erejét. Azt az élményt éltem meg, hogy valóban létezik Isten.
Vallás, hit, meggyőződés? Nevezhetjük bárhogyan, ugyanazt jelenti. Sajnos az elmúlt évszázadokban a vallással – és ahhoz szorosan kapcsolódóan a származással – próbálták meg emberek csoportjait egymással szembeállítani.  Ismerik az „éket verni” kifejezést?  Az ék készülhet fémből, de jellemzően fából van. Egy kocka alakú testet, ha félbevágunk, gyakorlatilag egy éket kapunk. Amikor ezt az éket egy nála puhább anyagba beverjük, gyakorlatilag kettéhasítjuk az anyagot. Így történik a kő hasítása, így hasítjuk a farönköt is a baltával, amikor tüzifát hasogatunk. Az ékverés működik a társadalmakban is. Ez fenn tudja tartani, vagy éppen képes megszüntetni az éppen regnáló hatalmat. A vallási vagy etnikai csoporthoz tartozás miatt történő be-, illetve kitelepítések, az emiatt történő határ-újrarajzolások, az ismerősök, barátok szétválasztása mindig eszköze volt a politikának az ókori társadalmaktól kezdődően vagy pontosabban mondva, a szervezett társadalmak megjelenésétől.
Lát-e Isten? Vagy nem Isten lát, csak mi látjuk egymást? Jónak, rossznak, csúnyának, szépnek, gazdagnak, szegénynek, okosnak, butának, hivalkodónak vagy éppen szerénynek? Már ezek a jelzők is megosztóak, mert különböző csoportokra osztják az embereket. Ugyanezt teszi napjainkban a facebook is, csoportképző ismérveket állít és várja, hogy valamilyen önbevalláson alapuló igényként arra bejelentkezzenek az emberek.  Művészeteket kedvelők csoportja, operakedvelők köre, ide- vagy odatartozók tábora. Ezzel egyidejűleg kiválóan alkalmas különböző felmérések készítésére az emberi orientálódás szempontjából. Összehoz, egyidejűleg izolál. Amíg azonban a számítógép előtt ülsz, nincs időd ténylegesen az emberi kapcsolataiddal foglalkozni. Az ékverők nyugodtan, ölbe tett kézzel ülhetnek.   És amikor éppen a kelleténél többen értenénk egyet valamiben, elő kell venni az éket? Vagy az ekét? Az is két mezőre osztja a barázdát. Új barázdát szánt az eke vagy még a régit, csak másképpen?
Istennek már régen nincs szeme. Nem bekötötték, mint Justíciáét – egyesek szerint azért, hogy elfogulatlan legyen, szerintem inkább azért, hogy szemet hunyjon a hatalmasok túlkapásaiért -, hanem könnyeivel együtt elfolyt a sok véres háború és emberi kegyetlenség, hatalomvágy és butaság miatt, amit itt a Földön végignézett és még most is átél. A vak Isten azonban még mindig mosolyog, amikor a még bűntelen, őszinte gyermekek kacagását, sírását, zsivaját hallja…
                                                                                                                          dr. Burik Mária – 2017 augusztus

Burik Mária Rozália (szerzői név: Rosamaria B.) Magyar jogász költő. Budapesttől nem messze, a Dunakanyarban, Zebegényben született. Szülei…