Meditáció
Kiűzettem,
lettem magányos bitang, kóbor lovag,
s nem találom az utat,
min járnom kellene.
Vétkezett ellenem a kor,
s törvényes útonállók
tudatlan garmada.
Itt vagyok egyedül,
s csak az útszéli tücsök hegedül
fülembe nyári estéken, Sármelléken,
s kegyetlen valóság rikolt az út menti fán,
felkötve rá tarisznyám s benne a fél életem.

Mit tehetek?
Ha névtelen őrzők tömege nem tanult
a múlt rossz szagú emlékéből,
s letűnt korok hibáit sírta vissza néhány ódivatú,
megfakult film kockáiról a technika.
Mondják: nincs itt hiba.
A típus azonos, csak a kocsi kasznija változott,
s a túlkoros, köhögő járgányt
cserélik le, néha egy falat veknire.
Ne gyűjts hát, csak addig, míg értékes,
s eladható a kollekció.
Emléket sosem; egyet mindig tarts meg:
sose add el, s ne cseréld el
a szerelmedet.
RMB – 2019. július 2.

Burik Mária Rozália (szerzői név: Rosamaria B.) Magyar jogász költő. Budapesttől nem messze, a Dunakanyarban, Zebegényben született. Szülei…