Mondd, ki vagy?
Sötét szárnyak leple alatt takarózik az est,
lámpa fénye világít a szobából,
az ablak  a huzattól becsapódik,
s a leszálló repülő hangja
az égen átível a csillagok felett.
Csendes most az éj,
a ház belsejében pisszenés se hallik,
s a szomszédok már hazaértek s megpihentek.
Nyári meleg tódul be a galérián,
s április megvénült e csendes éjszakán.
Futnék, de hová?
Fiatal kedvvel és szívvel repülnék tovább,
de megbénít erősebb hangú rétorok szava,
kik béklyóba kötnék kezem, szavam  és szám.
Azt akarjátok, megöljön a némaság?
A szó nem az, ami hallik,
a csend nem az, ami szól,
a hang, nem az, mit a lélek sóhajt,
a fény nem az, mi a sötétbe hasít.
Mondd, ki vagy hát?
Összekötött kézzel,
botladozó lábbal, tikkadó ajkakkal
keresem a tiszta forrás vizét, s kérdezem:
ezt akartátok? Volt értelme? Ugyan miért?
S míg nem tudjátok, tovább szenvedek én…

                                                                                                           RMB – 2019. április 26.

 

Burik Mária Rozália (szerzői név: Rosamaria B.) Magyar jogász költő. Budapesttől nem messze, a Dunakanyarban, Zebegényben született. Szülei…