A kertünk végében öreg fa áll

hozzá megyek, ha az élet felkavar,

véd, míg csillapszik bennem a zavar

a rászállt vágyaimat tartja az ág.

“Lombja csókolja a napsugarát,”

alul vígan susog a száraz avar,

ha a lengés szele is odamar.

Kedvesemmel himbálózunk a karján.

A vén a hárs csak mosolyog rajtunk.

Milyen bohókás szerelmesek ezek!

Boldogságban összeér az ajkunk.

A mélyen izzó érzés ki nem nevet,

emeli magasra kapcsolatunk,

a szerelmünk épp most beteljesedett.

Buglyó Juliánna az Irodalmi Rádió szerzője. Balmazújvároson születtem, ma is itt élek.Alsó tagozatos gyermekek tanításával foglalkozom, melyhez a…