Fekete fátyol ült a tájra,
hogy éjfél legyen, alig várta.
Nesztelen libbent ki a kapun,
hogy átsurranjon a kis falun.
Már csak a telehold világít,
csillagok kacsingatnak kicsit.
A tóparthoz szaladva jut el,
társa messze, aggódva figyel.
Táncos tücskök ciripelése,
a falevelek zizegése,
hangzavart kelt az éji csendben,
nem elég neki a félelem.
Hátra még néhány apró lépés,
szívük egyszerre ver, nincs késés.
Az együttlét az öröm ára,
boldogság fut az éjszakában.
A vágy lassan beteljesedik,
váró a várttal találkozik.
Forró ölelés elandalít,
az álmok özönével csábít.