Bámulok a sötétbe, Ilon!
Rajtad jár az eszem, vágyódon…
Csillagokat nézem,
Tőled függ a létem.
Sötétben kísérnélek, óvón!

Sötétben látnánk-e messzire,
Vagy csak ülnénk egymás ölibe?
Suttognék füledbe,
Fognálak, kezembe.
Szemedben látnák… Hold szemibe.

Sorsom, akarja-e ezt nekem,
És azt vajh’, hogy itt legyél velem?
Én, hullócsillagot
Néznék; világítót.
Lehet, hogy Te meg, fognád kezem?

Vecsés, 2018. november 5 – Kustra Ferenc – Romantikus KIMERIK csokor