Sírva születtünk, a halált kergetve,
Majd nevetve néztünk egymás szemeibe.
Én csak üldöztem a messzi álmokat,
És vártam szerelmes szavaidat.
Vajon miért tartott még ez a halott harc,
Melyet elfedett a sok tépett arc?
Vajon érdemes volt reggel reménnyel kelni?
Megérte-e valakit feltétel nélkül szeretni?
A sok kérdés, mint hasamban a pillangók, repkedtek.
Azt hittem bátor vagyok, de elengedi mégsem mertelek.
Tudtam, amikor megláttalak téged,
Sápadt arcomat miért égették könnyek.
Tudtam, te is itt voltál ugyanazok a csillagok alatt,
De ha nem láttalak, mégis egyedül éreztem magamat.
Féltem…féltem…
Egy életet nélküled éltem…
Vártam kedves szavaidat,
Megcsókoltam volna hideg arcodat,
De sírva végeztük, a halált végül elnyerve,
És tettük a virágot egymás sírköveire…

Zsolnay Luca az Irodalmi Rádió szerzője. Budapesten születtem, és egészen kiskoromtól kezdve érdekelt az írás és a költészet…