Eljött az alkony pihen a táj.

Csendesen húzódik meg egy kicsi ház.

Körben bólogatón színes fák,

le száll a csend a magány.

 

Alkonyatnak első pillantásán,

hűs szellőkéz simításán.

Minden csendre borul pihenni tér

Csak valaki szíve epekedik még.

 

Alkonyatban a virágok is tündökölnek

hisz a hűs kéz enyhíti őket.

Domboknál húzódó kicsi ház,

valaki haza hív haza vár.

Stern Ilonának hívnak, Zircen születem az Úr 1969. évének forró nyarán. Gyermekkoromat a Bakony szívének városában töltöttem. Egyszerű…