Pazar színpompában ereszkedtek

a talajra hulló falevelek.

Imitt- amott halkan megzörrentek,

mikor a szél közéjük kergetett.

 

Némán álltam a parton, ziláltan,

elmerengtem az őszi világban.

A tó vize apró táncokat járt,

nem értettem a létem fájdalmát.

 

Tovatűntél, itt hagytál szótlanul,

mint hervadó virág, ahogy fakul.

Árnyad vegyült csak az őszi szélbe,

vége, itt ennek most végleg vége.

 

A hiú remény is veled elszállt,

mint vonuló madár október tájt,

ki soha többé vissza nem talál,

elszakadt egy bogozhatatlan szál.

 

Kopár maradt a kínlódó lélek,

nem festi többé a fénylő képet.

A bárányfelhők most köddé lettek,

betakarják a hulló könnyeket.

Buglyó Juliánna az Irodalmi Rádió szerzője. Balmazújvároson születtem, ma is itt élek.Alsó tagozatos gyermekek tanításával foglalkozom, melyhez a…