Hajolj le hozzám, de ne vedd el javaim,

Erdőmben járva csodáld magas fáim.

Hegyek patakja zúgva rohan lábadon,

Hűs vizébe kortyolsz, forró nyári napon.

 

Nézd a mező, hogy ontja virágait,

Méhek tánca alatt bólintó szirmait.

Egy fecskepár villan a horizonton,

Őzsuta szökken, harmatos csaliton.

 

Tedd le a fegyvert, ha erdeimben jársz,

Kezedben miért van tőr, ha fáim előtt állsz?

Ne bántsd vadaim, ne vedd el életük,

A holnapot hogy képzelnéd el nélkülük?

 

Hagytam, hogy leigázd dús földjeim,

Méhemben megbúvó titkos kincseim.

Táplállak, éltetlek, de húsomba szántasz,

Nem törődsz a holnappal, halálba zavarsz.

 

Nem figyelsz szavamra, mindent akarsz,

Sebeim átlépve, szívembe marsz.

Ember most hallgasd meg, hogy mire kérlek,

Nem bírom tovább a szenvedéseket.

 

Utolsó szavakkal most hozzád fordulok,

Változz meg, különben belepusztulok.

Halálod lesz az én feltámadásom,

Gyógyítani sebeim, már nélküled fogom.

Balázs Magdolna az Irodalmi Rádió szerzője. Debrecenben születtem, végeztem iskoláimat és jelenleg is itt élek. Építőipari szakközépiskolában érettségiztem,…