A szívem dobog, és hős ritmust ver,
De menetelni, vágtázni nem mer.
Szívem dobog, minek ez irama?
Meggyötörte az élet és a ma.

A szívem továbbra is lendülne,
Ha nem volna, mi mindig fékezze.
Én most súgok neki, csak előre…
Hagyja el azt, ami most a féke.

Vecsés, 2000. február. 6. – Kustra Ferenc