Juhász Anikó: És indulunk az égi házba…

Naponta látjuk, emberek halnak,
és madarak némulnak ágak tövén,
bennük a csönd sem szikrázva fut már,
a hajnal sem koppan az utca kövén.

Tavakban hínár, kagylókban csönd van,
a városban kopottabb lassan a tél,
benne a hó sem magaslik immár,
a zúzmara fogja, csak hangja beszél.

És indulunk az égi házba,
percek mint katonák ülnek vigyázva
csillagok lüktető peremén.

És búcsúzunk, a Föld is sír ma,
mint végső mozdulat, utolsó ima
időzünk a halál tenyerén.

Juhász Anikó Három meghatározó város van az életemben: Budapest, Kecskemét, Szeged. Mindegyikben otthon is vagyok, s megtapasztaltam az…