Az élet maga egy vízió… versben is és haikuban is…

A végtelenből
Kivágott körcikk vagyok.
Álmaim, vadak.
*
Lelkem… fekete mélységek csöndes temetője…
Ő a zongorám… ha ráverek a billentyűkre
A húrok is sírnak, bánatosan nyekeregve…
*
Békésen várok,
Láthatatlan sötétben.
Izgalom-fényben.

Vecsés, 2014. április 30. – Kustra Ferenc