Traduzione di: Stefano De Bartolo

Barna Virág: La distribuzione del peso

…Hai distribuito il peso dei tuoi guai ramificati
Per volare più facilmente
Non incrementandolo,
Il peso delle creature
Che hanno messo alla prova le Sue spalle
Dalle quali ritorna indietro
Con saggia misericordia…

Sei ancora qui
Ma già pronta per il viaggio
Con le valigie
Sei andata via
Di soppiatto inaspettatamente
Come quando cade una foglia
Piano e dolorosamente
E tremando per il dolore
si confessa alla terra
Un uccello ha coperto il sole…
Vorrei allungare le braccia per prenderti
Per trattenerti
Ma non sei più da nessuna parte
Se non ti trovo a casa
E cercarti
È una strada senza speranze
Aperta innanzi a me
Giungo sempre là
Dove stavi
È un malvagio destino
Seguire il tuo posto vuoto…

Mi manchi… Ti ho amata.
Mi manchi ed è come
Quei giorni senza fare le pulizie
Quando neanche gli oggetti
Ritrovano il proprio posto abituale
E sul piatto vuoto della bilancia
Il peso della tua assenza è insostituibile
La lingua non si muove più
Le tue palpebre sono crollate sull’iride…
…ma non sei uscita dalla mia vita

sei volata soltanto un po’ più avanti…
Dai forza alle sue ali, Signore


Virág Barna: A teher elosztása

… Elosztottad ágbogas bajaid terhét
Hogy könnyebben szálljál
Hozzá tisztán nem gyarapítva
Az Ő vállait is próbára tevő
Teremtményei terhét
Melyből vissza-vissza juttat
Bölcs irgalommal…

Még itt vagy
De már útra készen
Becsomagolva
Elmentél egészen
Lopódzva váratlanul
Ahogy a falevél hull
Halkan fájón
És fájdalmáról a földnek
Remegve gyón
A Napot eltakarta egy madár…
Karomat nyújtanám utánad
Visszatartanálak
De már nem vagy sehol
Ha otthon nem talállak
És keresni is
Reménytelen út
Nyílt meg előttem
Mindig csak oda jutni
Ahol már jártál
Kegyetlen sors
Követni hűlt helyed …

Hiányzol… Szerettelek..
Hiányzol és olyan az
Mint a takarítatlan napok
Amikor egyetlen tárgy sem
Találja a megszokott helyét
És a mérleg üres tányérján
Hiányod súlya pótolhatatlan
A nyelve már nem mozdul többé
Irisz játékaira szemhéjad ráborult…
…de nem léptél ki életemből

csak egy kicsit előre szálltál…
Szárnyaiba adj erőt, Uram

Zsoldos Árpád és Adrienn vagyunk, férj és feleség.Miskolci házaspárként vezetjük és szerkesztjük az Irodalmi Rádiót. Életünk és hivatásunk,…