Vid ispánnak csalárd lelke

Salamont igaztalan tettre vezette:

Géza herceget űzze messze,

Ország övén két kardél, akár a kígyó nyelve!

 

Salamon király az ország 7. királya

E lexémák  kelyhét cseppig kiivá,

Mire a méreg szétterjedé az ő szívében,

A csillagos ég  bársonyos  csendjében.

 

Salamon szíve ettől feketére változa,

Dörzsöle tenyerét a hitvány Ispán:

Erdélyt már kezében is érezé.

A király Vid tanácsát vakon követé.

 

Salamon Magyarország 7. királya,

Trónra gondola, vére ellen támada.

Isten néki időt hagya:  ködöt támaszta.

Salamon evvel nem éle, szíve sötét marada.

 

Másnapon vér a vérrel megütközék,

Salamon Géza ellen fordulék,

László Morvát hoz erősségül,

Menekül a király reménységül.

 

Salamon életét Isten meghagya,

Csatát vesztett királyt lefogák vala,

Ellene a vád:  hazaárulás vala.

Géza és László  ennek okán őt börtönbe zárata.

 

Tettéért  Visegrádon lakola.

Zárkába veték, az őrség parancsba kapá

A rabot éjjel is őrizze,

Őrök töklámpást gyújták minden este.

 

Fénylett a töklámpástul  a vár tömlöce,

Így világítá meg Salamon töke

A Dunát is, László király parancsolására

Salamon 1081-1083-ig tartó rabságába.

 

 

 

 

 

Szabó Mária az Irodalmi Rádió szerzője. „Az vagyok, akinek látni akarsz engem” (Dan Millmann) Nyakas Istvánné vagyok, 1973-ban…