Anyám gyötörve jöttem-e világra

Kínok közt vergődött teste,

Életemért Isten rendelését

Csendes békével  tűrte.

 

Üvöltve láttam meg a napvilág

Gyászos némaságát,

Anyám erőtlen arcát

Magamba loptam szíve dobbanását.

 

Burokból szakadt testem maradt,

Ridegek voltak a fehér falak.

Idegen volt minden, ám burok helyett

Várat kaptam apám keze alatt.

 

Isten fülembe súgta: Ő vigyáz majd rád!

Utolszor gurultak könnyek apám arcán.

Magához ölelt, s nem bánta :

Lelkembe loptam lelke egy darabját.

 

Munkás útlevelet kaptam,

Vérbe sütött  bélyeget:

Maradjon mindenki ott,

Ahová  megszületett!

 

Anyám biztatott:  Küzdeni kell!

Kamatra kaptál életet!

Lázongva ordítottam:

Nem kell kölcsön nekem!

 

Öröm, bánat,  szerelem,

Bizalom, Istenbe vetett hitem…

Nyomait minden nap keresem,

Kölcsön lopott boldogság az életem.

 

Szabó Mária az Irodalmi Rádió szerzője. „Az vagyok, akinek látni akarsz engem” (Dan Millmann) Nyakas Istvánné vagyok, 1973-ban…