Ahogy  a Nap lustán

nyújtózik az égen,

A tavasz zöld haját

kibontja a réten.

 

 

Karcsú testű füzek ága

nyárban hajladozik,

Méz illatú karjaiban

egy pacsirta ringatózik.

 

 

Őszi szél hullajt levelet

az erdőknek útjára,

Bordó tincseket fon lassan

a virágok szirmába.

 

 

A tél zord katonái

fehér fergeteget fújnak,

A didergő mezők

fejük búbjáig betakaróznak.

 

 

Egy réges-régi tavasz

engem is felkapott,

Azóta köröttem táncolnak,

fordulnak évszakok.

 

 

Repül az én időm

fürkészem arcukat,

Gyönyörű gyilkosom

közülük ki lesz majd.

 

 

De addig még nekem

nyílik minden vadvirág,

S édes illatát a létnek

lélegzem ereimen át.

Balázs Magdolna az Irodalmi Rádió szerzője. Debrecenben születtem, végeztem iskoláimat és jelenleg is itt élek. Építőipari szakközépiskolában érettségiztem,…