Egyetlen

levegővétellel

gyűjtök erőt.

Beszívom, s minden

porcikámból

a szívem felé terelem

az érzést.

Ott összegyúrom.

Egészen kicsire,

magamban tartom,

szeretgetem,

aztán egy újabb mély levegő…

és kifújom.

Bele az összekulcsolt

ujjaim közé,

csendben, észrevétlenül.

Belesúgom

izzadó tenyerembe

azt, ami nem lehet

a világé.

Se az enyém.

Két szó csupán.

Belesúgom…

Megvárom,

míg a suttogás

elnémul,

míg bele nem olvad

a nyirkos bőrbe…

Aztán

mély levegő,

fej felszeg,

s tovább lépek.

Pelesz Alexandra az Irodalmi Rádió szerzője. Tizenhat éves korom óta írok. Voltak időszakok, amikor nem ragadtam tollat, de…