– Szép vagy! –

suttogom, de te

legyintesz csak.

– Ilyet nem mond nő

a férfinak!

Aztán megcsókolom a kezed.

– Bolond vagy! – kiáltod,

de én nem bánom,

hisz te is az vagy,

minden nap százszor!

Csak egyetlen dolog

tesz bolonddá…

Leheld a csókot,

simítsd a kezet,

úgy ölelj, mintha

elillanhatnék,

tünékeny kép

vagyok csupán,

kit marasztalni

mégiscsak lehet.

Tünékeny kép vagy,

és szép sziluett!

Marasztallak én is,

míg el nem illanunk tovább…

 

Megcsókolom a kezed.

Hiába mondod, hogy

ezt nem lehet.

Mert ilyen szeretni téged:

 

ilyen bolonddá tevő.

 

S könnyű, mint a Földön

a nyáresti levegő.

Pelesz Alexandra az Irodalmi Rádió szerzője. Tizenhat éves korom óta írok. Voltak időszakok, amikor nem ragadtam tollat, de…