Szökik a fákról már a levél,

cicáztatja őket hűvös szél.

Ezután nem lehet hűsölni,

padokon ülve piknikezni.

 

De lehet boldogan sétálni,

csörgő avarban térdig járni,

friss levegőben álmodozni,

a csendtől lassan lenyugodni.

 

Halkul a madarak zenéje,

vándorlásba kezdett nagy része.

Csípi a dér a fatörzseket,

szinte a kérgek is könnyeznek.

 

A tűző nap már nyári emlék,

virágillat, kedves, üde rét.

Csipkebogyó, kökény hívogat,

fanyar hangulatban bólogat.

 

Kert alatt jár már az új idő,

ködfátyolon át nem üdítő.

A csúcsokon ül a fehérség,

pár hét múlva a tél se vendég.

Buglyó Juliánna az Irodalmi Rádió szerzője. Balmazújvároson születtem, ma is itt élek.Alsó tagozatos gyermekek tanításával foglalkozom, melyhez a…