Az üresség.

A hiány.

Súlyosan süllyed alá

a torkodon át,

várja sajgó

gyomorszáj,

lejjebb a savban

is túlél

és görccsel robban

a belekbe,

sugárzó kínt küld

a lábadig le,

hogy lépni se bírj!

Üldöz, nincs kiút,

nincs kitérő

hisz’ elfér ő

az agyad minden

szegletében!

Kietlen vagy, mint

küret után az anyaméh,

mint a koszorúér,

melyben vér helyett

vákuum kering,

mint összepréselődött

légmell, mi

tágulna, de

esélye sincs!

Tud fájni az űr.

Tud fájni a semmi,

a nincs.

Ordítasz az után

mi ott volt,

de már csak a hiány

vár,

ordítasz,

de csak a mindenki hallja,

az nem,

mi a pusztaságot

otthagyta

maga után.

Pelesz Alexandra az Irodalmi Rádió szerzője. Tizenhat éves korom óta írok. Voltak időszakok, amikor nem ragadtam tollat, de…