Posted by
Posted in

Esőben kullog a végzet… a halottak napján

Versben, európai stílusú haikuban és eredeti stílusú tankában Sebesen vágtató viharban, az esőben kullog a végzet, Utoléri, nem a viharban… a megsebesült nemzedéket? Szemünkbe villámlik, vágyak felhőtemetőbe temettetnek, Vihar fölénk úszik és fájdalmam szikrái nagy lángot vetnek. Kedves őseim! Sírotok letisztítom… Semmi változás. Ó szeretteim! Úgy mesélnék szépeket. A vágy, vágy maradt. Lélek és kerti […]

Posted by
Posted in

Őszi falevelek a síron

Őszi falevelek, minden beborítanak a föld felett, Légben, szélben is sodródnak, elsuhannak a sírod felett… Változik a nyári zöld levél, Itt az őszben lett barna levél. Változik a világ, Ti elmentetek, Mi maradtunk, gyászolunk benneteket. Beszélgetni, egymást átölelni már nem tudjuk, Hiányotoktól, folyvást csak elakad a szavunk. Hoztunk nektek emlékeket, virágot, koszorút és gyertyát, Ezeket […]

Posted by
Posted in

Kimegyünk a temetőbe…

Kimegyünk a temetőbe, sírok előtt megállunk egy percre Emlékezve, már ott lakó, de nem feledett sok szerettünkre. Ők voltak nekünk a család, meg a nyugalom, az ősök És éltükben voltak ők nekünk, a mindennapi hősök. Hiányuk végtelen, szívünkben űrt alkot Helyük… mi megőrizzük, nem lakik más ott. Gyertyát gyújtunk, mert ez az összetartozás jelképe, És […]

Posted by
Posted in

Ősrégi fa

Edit Szabó : Ősrégi fa . Göcsörtös fatörzsed támaszkodik földnek, korodat nem tudom, holnapod koptatod. . Nem óvtak eleget, törzsedben szív remeg, bevésték valaha, öröm momentuma. . Hűs árnyat ad lombod, házfalán szép dolgok díszítik létedet, féltenek emberek. . Nyári nap fénye él, van rajtad falevél, szépíted a parkot, jön már az utódod. . Törzsednél […]

Posted by
Posted in

Darvak a Hortobágyon

Tömlöc- sötétből lassan ébred a hajnal, a kelő nap narancsszínt vetít a lápra. A víz visszaveri e nagy sárgaságot, így kelti itt a terítői látszatot.   Apró mozzanattal indul az ébredés, az eltökéltebbeknél már emelkedés. Mozgásuk apró hullámokat keltenek, míg a fény a határra sugarat ereszt.   Újra beindul szoros rendje a napnak, a darvak […]

Posted by
Posted in

Szélnél sebesebben

A szikes pusztán, mint földre szállt felhő, fekete tömörülésként jelenő. Körötte fenséges délibáb hegyek, erőteljesen mozogva közeleg.   A nevezetes hortobágyi ménes, csodás paripáik szőre oly fényes. Síkon szélnél sebesebben vágtatnak, a csikósok karikással csattognak.   Az összehangolt mozgásuk szépsége, izmok egysége, szemnek tüneménye. Úgyszólván már repülni is tudnának, valódi hódítói a pusztának.   Gyöngyszemei […]

Posted by
Posted in

Pozitívan

Eljött az idő, élni akarok, nincs már semmi, amitől tarthatok! Megoldottam már sok ezer gondot, el kell hagynia régi porondot.   Találni szeretnék új ügyeket, feléleszthessem alvó tüzemet. Egészséget erősen táplálni, régmúltra vissza se tekinteni.   Vezérfonalat végig követni, mint ahogy a gomba tud jól élni. A rothadó, öreg fa törzsében, meglelte a táplálékát bőven. […]

Posted by
Posted in

Emberek egymás közt

“Elmerengek, nézek a nagy semmibe,” egyedül. Fájó gondolatom a múltban és a jelenben átható tényekkel keveredve összevegyül. Újabb jövőt próbálok építeni tervemben.   Hirtelen letelt az idő el kellett már jönni. Hogy lehet kiszállni a megszokott napirendből? Milyen értelmeset lehet ezután majd tenni? Könnyen élvezhető-e a szabadság közelről?   A többiek tovább róják a zsúfolt […]

Posted by
Posted in

Suttogó erdő

A hervadó fák között járok, átjárnak az őszi illatok. Hűvös a szellő, mely cirógat, pirosítja ki az arcomat.   Színek kavalkádját habzsolom, a gyönyör miatt nem távozom. Tarka lett a levelek színe, szállingózva már a dércsípte.   Sárga, narancs barna és vörös, a fák lombja már nem körkörös. Bokáig szántok az avarban, nincsen már ékes […]

Posted by
Posted in

Fény játéka

Egyre hűvösebb szellő simogat az októberi erdőben járva. Tarka lombkorona még bólogat, itt- ott réseket a fénynek tárva.   A szememet gazdagon táplálja, az idő most is eljött, nem felejt. A meleg színek ragyogtatása szinte a talaj felé lebegtet.   Hozza magával a varázslatot, mint az örök bizakodó ember, ki a jövővel tart kapcsolatot, csak […]