“Elmerengek, nézek a nagy semmibe,” egyedül.

Fájó gondolatom a múltban és a jelenben

átható tényekkel keveredve összevegyül.

Újabb jövőt próbálok építeni tervemben.

 

Hirtelen letelt az idő el kellett már jönni.

Hogy lehet kiszállni a megszokott napirendből?

Milyen értelmeset lehet ezután majd tenni?

Könnyen élvezhető-e a szabadság közelről?

 

A többiek tovább róják a zsúfolt napokat,

jut bőven feladat feltűnően felkavaró, .

Nem érnek rá vendéggel beszélni a bajokat,

a látszó kimerültség ténye nem megnyugtató.

 

Annyi tennivaló, szólni egymáshoz se tudnak,

fejekben saját probléma megoldása járhat.

Örülnek, ha magukban valahogy boldogulnak,

nem tölti a más problémája a saját vágyat.

 

Így alakul, hogy nem beszél már senki egymással,

örömöt sem osztanak már meg kitörő kedvvel.

Csak a maga dolga érdekli érző hatással,

“hideg lett a világ, senki, senkire nem figyel.”

Buglyó Juliánna az Irodalmi Rádió szerzője. Balmazújvároson születtem, ma is itt élek.Alsó tagozatos gyermekek tanításával foglalkozom, melyhez a…