Egyre hűvösebb szellő simogat

az októberi erdőben járva.

Tarka lombkorona még bólogat,

itt- ott réseket a fénynek tárva.

 

A szememet gazdagon táplálja,

az idő most is eljött, nem felejt.

A meleg színek ragyogtatása

szinte a talaj felé lebegtet.

 

Hozza magával a varázslatot,

mint az örök bizakodó ember,

ki a jövővel tart kapcsolatot,

csak pihenni akar egy keveset.

 

A táncoló fények közt álmodok

magunknak is mézédes életet,

legyen a holnap is öröm orom,

ne szabjon szűk határt a képzelet.

Buglyó Juliánna az Irodalmi Rádió szerzője. Balmazújvároson születtem, ma is itt élek.Alsó tagozatos gyermekek tanításával foglalkozom, melyhez a…