Hanyatlik az erő, eljött a hervadás,

még néhány pillantás, és itt az elalvás.

A bozótos is erősen megrogyott már,

nem kecsegteti fel a fénylő napsugár.

 

Köztük kikandikál még egy ezüst nyárfa,

ágai arany levelekkel pompázva.

Napszítta színe hiába világítva,

a váltó évszak szokása megszorítja.

 

Nem élteti már a távozó nyár heve,

folyton folyvást ereszkedik a levele.

Megkopaszodó ágakkal a koronán,

nem formál az élet gyengült mosolyán.

 

A megvetett téli ágyra hangolódik,

a méltató színe lassacskán eltűnik.

A törzse is őszül, meg-megrepedezik,

a múlt és a jövő összekeveredik.

 

Egyedül viseli a napi gondjait,

mint magányos ember a saját dolgait.

új reményeket tartogatva a télnek,

tavasszal lesz ismét kivirágzó élet.

 

Buglyó Juliánna az Irodalmi Rádió szerzője. Balmazújvároson születtem, ma is itt élek.Alsó tagozatos gyermekek tanításával foglalkozom, melyhez a…