Edit Szabó : Ősrégi fa

.
Göcsörtös fatörzsed
támaszkodik földnek,
korodat nem tudom,
holnapod koptatod.
.
Nem óvtak eleget,
törzsedben szív remeg,
bevésték valaha,
öröm momentuma.
.
Hűs árnyat ad lombod,
házfalán szép dolgok
díszítik létedet,
féltenek emberek.
.
Nyári nap fénye él,
van rajtad falevél,
szépíted a parkot,
jön már az utódod.
.
Törzsednél csemete
kezdi az életet,
lyukak a testeden,
százados rejtelem.
.
Mesét mond a sorsod,
városod nem hagyod,
szeretett tégedet,
őrizte életed.
.
Az idő öregszik,
a felhő növekszik,
a gondjaid nőnek,
a holnapod jő-e ?
.
Sok szépet megláttál,
édes szívet kaptál,
törzsed majd megmarad,
emlék utókornak !
.
Bőcs,10,28.

Szabó Edit az Irodalmi Rádió szerzője. Szabó Béláné, Szabó Edit két gyermekes özvegyasszony vagyok. Bőcsön élek 38 éve.…