A tóparti padon egyedül ültem.

a szellő már hűvösen simogatott,

de küzdő nap ereje hívogatott.

a tájat ködfátyolon át figyeltem.

 

Pasztell színek kavalkádja pompázott.

Elméláztam a pillanatnyi léten,

ismét néptelenek a madárfészkek.

Csupán valamennyi varjú károgott.

 

Az őszi kikerics még próbálkozott

fel-felhívni magára a figyelmet,

mint a hirtelen ébredő szerelmes,

ki a nyári forró csókról álmodott.

 

Illúzió már csak az idei nyár.

Igényli az idő a meleg ruhát,

készítik elő fent a puha dunnát.

Vacoghat újra a cinegemadár.

Buglyó Juliánna az Irodalmi Rádió szerzője. Balmazújvároson születtem, ma is itt élek.Alsó tagozatos gyermekek tanításával foglalkozom, melyhez a…