Száraz levelek hevernek a parton,

szellő forgatja meg őket a porban.

Őszi este ereszkedik a strandon,

a nap szikráit a vízen szétszórja.

 

Narancsszínben őrzi a szokott rendet,

a víz apró hullámai ringanak,

melyet az univerzum-lét teremtett,

lassan, óvatosan csak, nem csapkodnak.

 

Ráérős az élet mozgalmassága,

magában az idő váltását hordja,

összefolyik az alkonyat homálya,

már alig-alig látszik a hegy orma.

 

Élet, te gyönyörűséges természet!

Sehol nincsen hozzád fogható anyag,

nem vetélkedhet veled a vendéged,

embertett ehhez képest csak sivatag.

Buglyó Juliánna az Irodalmi Rádió szerzője. Balmazújvároson születtem, ma is itt élek.Alsó tagozatos gyermekek tanításával foglalkozom, melyhez a…