Posted by
Posted in

Az utolsó vers

A szavak messze elkerülnek, Ajkamon a csend mosolyog, Szívemre hajol a magány, Céltalan tájakon bolyong.   Átnéz az idő felettem, Szeme a távolba réved, Tudom, hogy végtelen csordul, Nekem csak emlék az élet.   Lábam már nem visz az úton, Bénaságát borítja lepedőm, Kezemből csusszan a kőre, A megmarkolt földi időm.

Posted by
Posted in

Írass velem egy verset

Benn a fáradt lelkem remeg, Hánykolódik, dübörög. Szomorú és kesereg,  Hiányodban ücsörög.  Olyan vagy mint az olvadó hó, Mint az éhségtől haldokló rigó, Mint felszálló köd, Mint titok amit homály föd. Fagyit fizettél, de tudom mit akartál. Csak egy csoki ízű csókért maradtál. Írass velem egy verset! Kérlek… csak egy utolsót. Arról, ahogy elfelejtem a […]

Posted by
Posted in

Bolyongó lelkek…

Kint a temetőben rideg, márványból lett sírok, Olyan, mint sivatagi kőrengeteg, és sírok. Szerettem testét borítják, nyugodni nem bírok. A sírokon, koszorúk, gyertya, mécses, virágok, Ahogy megyek, mindenhol csak folynak a bánatok… Sok kis picike lángocska, lelket szaggató! Emlékezünk… de, ez meg nagyon szívszaggató! Fák között hallik, szélfútta halotti ének, A sírok között meg, sok […]