A szavak messze elkerülnek,

Ajkamon a csend mosolyog,

Szívemre hajol a magány,

Céltalan tájakon bolyong.

 

Átnéz az idő felettem,

Szeme a távolba réved,

Tudom, hogy végtelen csordul,

Nekem csak emlék az élet.

 

Lábam már nem visz az úton,

Bénaságát borítja lepedőm,

Kezemből csusszan a kőre,

A megmarkolt földi időm.

Tags:

Balázs Magdolna az Irodalmi Rádió szerzője. Debrecenben születtem, végeztem iskoláimat és jelenleg is itt élek. Építőipari szakközépiskolában érettségiztem,…