Szerelmes vagyok az alkotás folyamatába
A megkattant hévbe, ahogy a billentyűk
Kezem alatt idomulnak, szavakat raknak ki,
Ujjaim meghosszabbított idegszálak
A koponyámból menthetetlenül kimászom
És elterpeszkedem a világon csak én vagyok

Nincs korlát, hisz majd legfeljebb nem mentem el…
Vagyok teremtő, s lehetek megtartó vagy pusztító,
Brahma, Visnu és Siva egy testben bármikor
Összeáll a trimúrti, s bár emlékszem hogy ki túrt ki
A lelki nyugalmamból, mégsem verem be a fejét,
Írok inkább amit bírok, verset ide, feketét.

Lelkem menetelő hadoszlopait megalkotom
Soraim fegyelmezett rendjében helyet kapok
Magam is és mint élesre töltött géppisztolyok
Állnak több mint vádlón a világgal szemben:
Felkészültek rá, hogy átformálják, és mégis
Egy kattintás csupán innen is a tabula rasa.

                           * * *

De tegyük fel, hogy megtartom, s felnevelem
Tisztességben, s éli zsenge kölyökkorát,
Mint faj: szilaj, büszke kőkorszakát
Kinek kell majd e tartalom, igazán ki látja át?
Farkasok árnyéka vetül a barlang falára.
Ideje visszaülni a tűzhöz. A holnap realitásai
Frissen csiszolt dárdahegyért kiáltanak.

 

(2019. okt. 27. hajnalán)

Teleki Bálint az Irodalmi Rádió szerzője. 1991. november 8-án születtem Budapesten, iskoláimat is itt végeztem, itt élek. 2016…