Édesanyám kékes-fekete alakja
Ahogyan Sakamoto zenéjében tükröződik
A képernyőn a sivatag vörös hullámai
A Világfa egyik levelén állok
Gyógyító cseppek záporoznak rézsútosan
Sötétbarnán olajosan takarva a
Szürke eget, amely alatt
Hátam-nyakam inában, húsában
Elalszik a bősz gyulladás.
Ideálmodtam magam én, a látomás.
És édesanyámhoz sok évvel ezelőttre,
Ahogyan ecsetje a deszkára varázsolja
A kis kertkaput, amely alatt az
Ösvény egyenesen a tengerhez visz.
Most kívülről látok mindent,
Eltűnik minden sérelem és fájdalom.
Átölel a tenger, ahogy egykoron
Mindannyiunkat az áldott ős-óceán.
S ahogy a szoba falán a képek
Egybemosódnak, szemem megnyugszik
Egy antik könyvköteten.
Néha az egész érthetetlen világ
Egy pillanatra nem evilági csodás
Módon kap értelmet.

 

(2019 nyarán)

 

Teleki Bálint az Irodalmi Rádió szerzője. 1991. november 8-án születtem Budapesten, iskoláimat is itt végeztem, itt élek. 2016…