Feszty körképébe belefeszülve
festgelegt egy feszülettelen kor
feszessége mindenkor,
de mai korunk már feszület
nélkül is fesztelenebb.

Színház. Fejem körül két rétegben
gyűlnek szagok s illatok,
hajtól felfelé a másodnapos izzadt
nyári áporodottság,
alább a drága parfümös ápoltság.

El nem fojtott tüsszentés
remegteti meg a karzatot, ahol ülök,
talán ha két sorral mögöttem
vágott be a gránát.
Combomban beléhűlök.

Ha háború lesz biztos nem hagyom
magamat a tüzérséghez beosztani,
tudniillik az kétszer robban,
egyszer induláskor, másodszor érkezéskor.
A tüsszentésnél legalább a két hely egy.

De persze a ma színháza ez.
Itt a vérvalóság
így csap a képedbe, és igenis áldjad,
hogy munkák, hitek, vágyak,
e helyen Magyarországgá újra összeállnak.

Mert ami kicsit Bécs is, ég is, kék is,
az valahol én is vagyok. És ez nyomasztó,
mint az oroszokat akasztgató poroszló,
mint a Verdun-nél sebesült porosz ló.

Körgangos házban lakom, álomba lassan
beszédfoszlányok ringatnak az udvarról
beszűrődve. Élet-halál harcban összeakadt
ellenséges katonák képe úszik elém,
szakállak, sildes sapkák. Megtörik rajtuk a fény.

Varietas delectat. De laktat!
A sokszínűség eltölt és átcsap eklektikába,
ahogyan a világ lassan halad az entrópiába
s ha nem vigyázol, az el úgy sem jövő
utópia helyett végzed mizantrópiában.

Szemembe a két spot izzó ágyam fölött világol.
Odább farkaspofa sárgálló szemei izzanak rám
a plafonról a vártnál barátságosabb sápadt sárgán.

 

(2017)

Teleki Bálint az Irodalmi Rádió szerzője. 1991. november 8-án születtem Budapesten, iskoláimat is itt végeztem, itt élek. 2016…