Tikkasztó a hőség, jobb idebenn az istállóban. A régi falak tartanak még némi hűvöset. Az ajtódeszkák résein beszökő fénypásztákban porszemek táncolnak. Lerogyok, a bekészített illatos szénabálákon kényelmesen elnyúlok. A lovak halkan neszeznek. Egy-egy horkantás majd ütemes dobbantások, melyek a szemtelen legyeket hívatottak elzavarni. Szemem elnehezül,…de, mintha szólna valaki…ki lehet ?

  • No, csak hazaértetek, jó sokára. Tán versenyen voltatok?
  • Ott hát, jó messzire utaztunk, sokat zötykölődtünk. Hőség is volt, s közben még ráadásul egy útitársat is kaptam. Valami formás kis kanca, de elég pofátlan. Meg kellett nevelnem, beleevett volna a szénámba…
  • És mondd, hogy sikerült a verseny? Az a lány, az Orsi, akivel mentetek, hát hogy is mondjam, kicsit morcos volt az előbb…
  • Gondolhatod, megint balhé volt. Egyszerűen nem értettem, mit akar tőlem. Ugrottam volna, de megrántotta a zablát, fájt, aztán dőlt minden… sssz…jól beütöttem a lábam. Aztán megütött a pálcával, erre én meguntam, dehogy  fogok ugrálni neki. Lejöttünk a pályáról, aztán kezdődött a hadd el hadd…remélem most már békén hagynak!
  • Na csak vigyázz, tudod, ha megharagszanak, könnyen eladhatnak, s ki tudja, kihez kerülsz! Járhatsz rosszabbúl…
  • Bánom én…aj,már megint ez a széna van, itt-ott helyenként dohos…
  • Na, ne zsörtölj! Emlékszel arra a csillagos homlokú kancára, tudod ott melletted lévő boxban. Bogár a fakó találkozott vele jó múltkor valami versenyen. Azt mesélte, nagyon dicsekedett, mennyire fölvitte az Isten a dolgát. Naphosszat kényeztetik, kedvét keresik…
  • Ja, úgy hallottam, hazavitték…No, és veled mi van?
  • Már rég nem láttam, Pankát. Unatkozom. Jól esne már a hátamnak egy kis vakarás…No persze meg az alma se esne rosszul.
  • A túl oldalon az öregek panaszkodnak, sok a gyerek a táborban. Kedvesek ugyan, meg sok jutalomfalattal meg szeretettel kényeztetik őket. De mégis, nehezen győzik, menni kell akkor is, ha fájnak az ízületeik. Még szerencse, hogy a vasárnap pihenőnap…
  • Jut eszembe, nem voltál itthon, nem is tudod a nagy hírt.
  • Nem, mit?
  • A fogatos Szellőnek megszületett a csikója, kicsi sárga kanca kesely lábakkal. Azt mondják nagyon szép. Éjszaka nagy volt a jövés-menés, gondolhatod, nem sokat aludtunk…
  • Nahát, Szellő nagyon félti majd a kicsit. Ezután még fel is vág!
  • Nemsokára vacsora. Nézd, a szín alatt már töltik a szénahálókat. Már alig várom a zabot.

– Szeder, nézd, ott nem hozzád jönnek? Az a mosolygós két copfos? A Zsófi! Zörög valami a kezében. Nekem is szokott almát adni, megismerem…

Kivágódik az istálló ajtaja.

  • Szeder, lovacskám itt vagyok! Milyen hosszú volt ez a két hét nélküled! Hoztam neked valamit…

Hunyorgok. Elaludtam volna? Nem lehet, hallottam a diskurát.  A lovak mióta beszélnek? Vagy megtanultam ló nyelven? Gyerünk abrakot osztani!

 

 

Török Zita az Irodalmi Rádió szerzője. Nevem Török Zita. Baranyában, egy kis faluban, Szebényben élek. Végzettségem szerint állattenyésztő…