Ne hagyd elfutni az áhított boldogságot,
kisírt szemű rohanó mennyországot.
Fény áztatta bódító apró varázslatot,
letűnt idők súgta bámulatos kábulatot.

Csodáld meg azt a képet mit szeretsz,
azt a gyöngédséget mit meg nem vetsz.
Különítsd el szívedben nekik a helyet,
meglásd még az ég is örömében nevet.

Ünneplőbe öltöztesd fel lelkedet,
hallgasd meg a füledbe súgott ígéretet.
Ne hidd, hogy kedvedért megáll az idő,
minden elvesztegetett perc holtidő.

Oszd meg magadat a bénító sorssal,
énedet igazoló jószívű bolonddal.
Csendben meghúzódó kíváncsisággal,
ezerszer elmondott csacsisággal.

Ne azt kérd amit idővel majd elfeledsz,
ahol az emlékek bástyáján keseregsz.
Ott légy ahol valaki tiszta szívből szeret,
megsimítja majd a lehunyt szemedet.

Sírásodat váltsa fel a göndör kacaj,
kiváltságod legyen és neked táptalaj.
Tedd ki a fényre magad és ragyogj,
állj ki oda ahol a legtöbbet kapod.

Hegedűs Adriana az Irodalmi Rádió szerzője. Budapesten láttam meg a napvilágot és azóta is Budapesten élek.Tanulmányaim befejezése után…