Hiányzol, mint ételnek az ízesítő só,

mint könyveknek a szépen leírt szó,

mint fénylő csillagok a végtelen égnek,

mint tarka virágok a zöldellő rétnek,

annyira hiányzol.

 

Hiányzol, mint bánatra az örömhozó jó hír,

mint  betegnek az erősítő gyógyír,

mint Földnek a Nap, a létet éltető,

mint a frissen szívott, finom  levegő,

annyira hiányzol.

 

Hiányzol, mint alvásnak a kényelmes ágy,

mint szerelmesnek a teljesülő vágy,

mint záporeső a szikkadt talajnak,

mint csobogás a frissítő pataknak,

annyira hiányzol.

 

Hiányzol, mint erdőnek a csicsergő madárka,

mint fázónak melegítő kabátka,

mint kályhának a tűztől izzadás,

mint az elesettnek derűs biztatás,

annyira hiányzol.

 

Hiányzol, mint halaknak a mámorító tenger,

mint félénknek a bátorító ember,

mint fűszálaknak a csillogó harmat,

mint méheknek nektár, mit a virág adhat,

annyira hiányzol.

 

Hiányzol, mint anyatej a kis csecsemőnek,

mint kellemes hang a dalt éneklőnek,

mint gyermeknek a jó mese, s a játék,

mint ünnepeltnek a kedves ajándék,

annyira hiányzol.

 

Hiányzol, mint hűsítő árny tikkasztó melegben,

mint ropogós hó a hideg telekben,

mint szép álom, ha lecsukom a szemem,

mint ölelés, mit boldogan adsz nekem,

annyira hiányzol!

 

 

Nyíregyháza, 2019.11.07.

 

 

 

Szabó Veronika az Irodalmi Rádió szerzője. Nyírteleken, egy nyolcgyermekes nagycsalád harmadik leányaként születtem. Az általános iskolát szülőfalumban, a…