Csendben fekszem egy zöld mező közepében

Felettem a tiszta kék ég felhői lesnek engem

A dünnyögő csendben lecsukom a szemem

Mindkét karomat a szabadság felé emelem

Gondolataim, mint hálóból szabadult lepke

Össze-vissza szállnak, menekülnek onnan messze

Érzem, ahogy a Nap fénye simogatja arcomat

Lágy szellő virágok illatával csapja meg orromat

Fűszálak közt botorkáló bogarak csiklandozzák bőrömet

Egyszeriben a világ gyönyörűen fenséges lett

Függönyt tartott az agyam a képzeletem elé

Álomba merültem és zuhantam a semmi felé

Álmomban puhává váltam és pille könnyű lettem

Ezüstszínű higanytestem cikázott a térben

Csillogtam, mint drága gyémánt a nagy kékségben

Ragyogtam a csillagoknak, velük egyszerre fénylettem

Képlékeny lábaim a kemény földben maradtak

Mint gyökeret vert tölgyek sehova sem mozdultak

Higanytestem egyre feljebb és feljebb nyújtózott

Fejem búbjával már meg is érintettem a Napot

Én meg csak nyúltam és nyúltam egyre makacsabbul

Átfolytam a világ tetejébe és még azon is túl

Nem is bírom leírni pusztán csak szavakkal

Mikor egyé váltam a végtelen univerzummal

Megszűnt minden gondom és minden gondolat

Soha nem éreztem még ilyen meghitt nyugalmat

Gyógyító energia kísérte végig csodálatos utamat

Elárasztotta testemet a harmónia és az akarat

Egyszer aztán higanytestem újra emberré változott

Fáradt szemeimmel megpillantottam megint a fénylő Napot

Újra meghallottam azt a fura dünnyögő csendet

Rájöttem rögtön, hogy én csak álmodtam egyet

Pedig milyen jó volt akkor, mikor puha s könnyű voltam

Gondtalanul váltam egyé magammal az univerzumban

Kapusi Edit az Irodalmi Rádió szerzője. A nevem Kolozsvári Csabáné Edit. 1968. július 28-án születtem Debrecenben. Itt is…