Agg korba lépett, távozni készül.

Díszes ruháját szórja ledéren,

színes cicomája egyre gyérül.

Pucérkodik. Nincs benne szemérem.

 

Miért is lenne, hisz` csábosan élt

három varázslatos hónapon át.

Zamatos termést érésre ösztökélt,

s ezer kézzel szórta ránk vagyonát.

 

Ködkönnyet ejtve búcsúcsókot hint,

aludni tér – mást már úgysem tehet –

szélkarjával még egy utolsót int.

Kacsint, s örökül hagyja a telet.

Pocsai Piroska az Irodalmi Rádió szerzője Nagy Andrásné a nevem, Pocsai Piroskaként anyakönyveztek Nyékládházán 1953-ban. Itt éltem középiskolás…