Tegnap még ölelő karjaid közt boldogan pihentem,

te szorítottál engem, amit akkor annyira élveztem.

Mintha attól féltél volna, hogy azonnal elfutok,

és ha elengedsz, akkor tovább már nem maradok.

 

Tegnap még mézédes ajkaid ízét mohón kóstoltam,

Te véresre csókoltad a szám, s ettől boldog voltam.

Mintha akkor egy jelet akartál volna rajzolni rám,

mintha tudtad volna akkor, nem csókolsz sokáig már.

 

Tegnap még szívemen hallgattam szíved dobogását.

Álmod vigyázva szívtam magamba bőröd illatát.

S mikor éjjel furcsa álmomból zavartan ébredtem,

te hozzám bújtál és izzó tested magamon éreztem.

 

Tegnap még azt hittem, mienk lesz örökre a világ.

Tegnap még kaptam tőled pár boldognak hitt órát.

Ma meg azt sem tudom, hogy hol vagy merre jársz.

Mintha nem is létezett volna soha a tegnapi világ.

 

Tegnap még szerettél, ma már meg sem ismertél.

Tegnap még a számat véresre csókoltad és öleltél.

Őszinte szerelmemen ma már csak otrombán nevettél.

Mit is hittem? Hisz tudom, hogy jelet ma már másra tettél.

 

Kapusi Edit az Irodalmi Rádió szerzője. A nevem Kolozsvári Csabáné Edit. 1968. július 28-án születtem Debrecenben. Itt is…