Amikor kint nem hívogat a napsugár,

amikor esőtől vízben áll a határ,

amikor bent meleg a családi fészek,

amikor szabad oltalom alatt élek,

 

nyugalom költözik a megtört szívembe,

nem ellenkezik buzgón fájó testem se,

béke és álomcsend szövi be a szobát,

elhessegetem az élet összes gondját.

 

Olvasgatni kezdhetem kedvenc könyvemet,

hátra dőlhetek a puha fotelemben.

Lelkem kivirul, befogadásra nyitva,

mint tavasszal a bimbózó rózsa szirma.

 

Oldódnak a leülepedett sérelmek,

az emlékek engedékenyebbek lesznek.

Kitisztul a tudatom, nincs aggodalom,

nem tolakodik előre a fájdalom.

 

Elernyeszti a sejtjeim a nyugalom,

a külvilágot teljesen kikapcsolom.

Magamban teremtek meg az új világot,

most ez jelent felemelő boldogságot.

Buglyó Juliánna az Irodalmi Rádió szerzője. Balmazújvároson születtem, ma is itt élek.Alsó tagozatos gyermekek tanításával foglalkozom, melyhez a…