A fák közötti kis faház rejtőzködik,

befedte tetejét vastagon az avar.

A nap is csak időnként bekéredzkedik,

csend honol mindenütt, de a látvány pazar.

 

Mozgás nem látható, talán csak néha van,

a tájba tökéletes a beolvadás.

Valójában naponta van használatban,

a csodák a vendégeket idecsalják.

 

Édes melegét belül csak az adhatja,

-bármilyen szédítő is maga a látkép-

ha bensőséges a lakók kapcsolata,

ez nem képzelhető el a házban másképp.

 

Ezért egy cseppet se lennék ott egyedül,

a panoráma a léleknek nem elég.

Teljes magányra a szív csakis kényszerül,

akkor a léte csak gyötrődő senyvedés.

 

Ám, ha szerető kedvesemmel mehetnék,

a boldogság mindvégig velem szárnyalna.

Örömömben csak a föld felett lebegnék,

lelkem más festői határba nem vágyna.

Buglyó Juliánna az Irodalmi Rádió szerzője. Balmazújvároson születtem, ma is itt élek.Alsó tagozatos gyermekek tanításával foglalkozom, melyhez a…